Toldi Galéria

 

a BÁL
1976. február 15.

 

Mikor jutott eszembe a bál ötlete, már nem tudom. Lehet, hogy már 1975 októberében is gondoltam rá, mikor a kérdőívet összeállítottam. Ekkor már nyolc kiállítást rendeztem és az érdeklődés állandóan nőtt. A megnyitók után egyre többen ültek le egy kis beszélgetésre. Sok érdekes és értékes fiatalt ismertem meg, akik az én figyelmemet is felhívták másokra. Címlistám gyorsan bővült. Októberben gondoltam, itt az idő a tapasztalatok összegyűjtésére. Ezt azért is tartottam fontosnak, mert a  KISZ Budapesti Bizottsága, Agitációs Propaganda és Kulturális Osztálya, aki a felelősséget viselte, néha kritikát kapott a kiállítások miatt. Ami felém valahogy úgy nyilvánult meg, hogy a folyóson egyik vagy másik munkatárs megszólított: „Már megint mit állítottál ki, Gyuri?” Azt gondoltam, hogy egy kérdőíves felmérés őket is erősítheti kritikusaikkal szemben. A kérdések a filmnézési szokások iránt, arra szolgáltak, hogy a mozi akkori vezetőjének, Gémes Györgynek is érveket adjon arra, miért ad helyet a kiállításoknak.

 

a kérdőív

 

Már a kérdőív elkészülése is igazi meglepetés, ha visszagondolok az 1975-ös időkre. A kérdéseket én állítottam össze, senki sem szólt bele.
Bár számomra természetes volt, hogy ötleteimmel a kulturális osztály munkatársait „zaklattam” (22 éves voltam!).
1975. november 3-án 400 darab kérdőív készült stencilezéssel. Ma biztos kevesen tudják mi ez.
Az Idegen szavak és kifejezések szótárából:
stencil ang. viaszréteggel v. ehhez hasonló anyaggal bevont hártyaszerű papír, amelyből a rágépelt szöveget sokszorosítani lehet
stencilez stencilt lehúz (sokszorosító gépen)

A kérdőívek egy részét személyesen terjesztettem, nagyobb részét a moziban tettük ki.
Az ezeken látható pecsétek alapján látni, hogy november 17. és 24. között érkeztek vissza.

Az 57 kitöltött kérdőív itt látható.

Örültem, hogy voltak, akik időt szakítottak és elgondolkodtak azon, miként lehetne jobb a Toldi Galéria.
Sok ötletet nem lehetett megvalósítani. A terem falának színe vagy a világítás sem volt megfelelő, de ezeken nem lehetett változtatni.
Ez van. Mégis azt gondoltam, évente csinálok egy felmérést, hogy lássam, hol állunk.

Az egyik kérdés arra vonatkozott, mely kiállítások tetszettek a legjobban. Az eredmény: Díner – Szemadám, 15 szavazat, O. Papp Gábor, 11, ef Zámbó és a politikai plakát kiállítás 10-10 szavazat. Megszületett a díj ötlete. Optimista voltam, ezért lett vándordíj. A díjat viszont nem lehet csak úgy átadni. Kellett egy esemény - de miféle? Ma gálát mondanának. Akkoriban viszont? Egyszer csak hallom valahol, jön a báli szezon. Sosem voltam nagy bálozó, de tudtam, ez az. Február közepén egy bál, a Toldi Galéria Bálja. Az arcokra, melyet a kulturális osztály munkatársai vágtak, már nem emlékszem, de a lényegre igen. Kinyomtattuk a programot és a meghívókat. A hellyel sem volt probléma, logikus, hogy a Fiatal Művészek Klubjában volt.

Január elején kimentek az értesítők.

Arra kértem mindenkit, hogy aki szeretne jönni, január 31-ig írásban kérjen belépőt.
35 levélben 131 fő számára érkezett belépő igénylés!
Minden levél megvan.

 

a díj

 



A Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban (1999), Diner Tamás fényképésznél az alábbi áll: 1973: KISZ  R-díj.
Tamást megkérdeztem, ez az adat téves, nem tőle származik. Ő sosem kapott a KISZ-től díjat.
Így ez csak az általam 1976-ban alapított "eR"-díj lehet, amit a Toldi Galéria Bálján Diner, Szemadám Györggyel közösen kapott.

Na, de vissza a vándordíjhoz! Oklevél, plakett? Mi legyen? Sürget az idő. efZámbó, Öcsike, akkoriban is sok mindent csinált, így kis szobrokat, plasztikákat is. Rá mindig lehetett számítani. Kértem, csináljon egy kis szobrot, mindegy miből, csak legyen egy kis talapzata, amire majd ráírjuk a díj nevét. És mit ábrázoljon? Mondtam neki, ha jobb ötlete nincs legyen egy angyal (!).

A mű elkészült. Nekem tetszett. Akkoriban az összes állami és párt kitüntetések dobozai egy helyen készültek.
Nem tudom már a vállalat nevét, de arra emlékszem, hogy igen csodálkoztak, mikor kezembe a Zámbó művel közöltem, egy szép doboz kellene hozzá. Mivel ott mindent kézi munkával csináltak, azt hiszem egy kis változatosságot hoztam kérésemmel. Meglett!

Már csak egy név kell. Hogy a Toldi nevet viselje, nem volt jó ötlet, mert még valaki azt hihette, valami hivatalos dolog és így még problémák is lehetnek. A díj az én ötletem volt, de hogy az én nevemet viselje, azt túlzásnak tartottam. Aztán azt gondoltam, legyen csak nevem első szótagja. Majd kiötlöttem.

A két betűt felcserélem Re helyett eR. Igy lett az hasonló, mint Öcsike ef-je, és az „egészet” még idézőjelbe is tettem. Így, „eR” díj.
(Magyar Értelmező Szótár: idézőjel - valamely  szó, kifejezés sajátos (pl. gúnyos) használatát kiemelő írásjel.)
Igazán meglepődtem, mikor 35 év után ismét kézbe vettem a kis szobrot. Az „eR” díj felirat mellett még egy táblácska van rajta,
amit teljesen elfelejtettem, a talapzat hátoldalán.

Ezen áll a mű címe:

efZámbó István
TELEPATIKUSAN
TELEPÍTETT
TÁRGY

telítődött
1975. december 24-től
1976. január 18-ig

Egy angyalábrázolás, ahogy Öcsike látta. De a telítődés, nála is (!) Szenteste kezdődött.

 

a program

 


A program egy fillér nélkül, úgy jött létre, hogy többeknek szóltam, gyere, csinálj valamit.
És voltak, akik örömmel jöttek. Mielőtt a program részletes ismertetésébe kezdenék, egy-két szó technikai kérdésekről. A színpadra kerülő nagy Toldi Galéria emblémát, ha jól emlékszem Csömöri István grafikus készítette. Három kirakatrendező iskolás lány (Fuchs Mária, Molnár Mária és Szűcs Edit) segített az érkezőket felírni.

Minden vendég kapott tőlük egy Toldi Galéria emblémával ellátott kis kitűzhető táblát, amire ráírták a nevüket. Így könnyebb volt az ismerkedés. Ezeket a kis lapokat, valaki, aki nyomdában dolgozott, készítette szívességből, maradék papírra.

A bálon megjelentek listája is megvan.

A program 19.00 órakor kezdődött az én megnyitó beszédemmel. Sajnos, nincs meg.
Hátha valaki tudja, mi fontosat közöltem a világgal. Érdekes lenne, ha előkerülne.
(Talán hangfelvétel is készült.)
20.00 órakor kezdődött a műsor. Igazán erre sem emlékszem, hiszen fix program nem volt. Többeknek szóltam lépjenek fel 1-2 számmal.
A fotók alapján látni, hogy fellépett Dinyés Jóska, a Kaláka és ef Zámbó, fe Lugossyval rögtönzött valamit. Én azért izgultam, hogy legyen elég fellépő, és a dolgok többé- kevésbé úgy menjenek, hogy ne lehessen észrevenni a sok rögtönzést. Közben szerettem volna egy kicsit beszélgetni is, de állandóan arra gondoltam, hogy az este minden baj nélkül lemenjen.
Nem is volt semmi baj. (Persze, lehet hogy mások szerint volt.)

 

képcsere

 

Kedvenc ötletem. Tulajdonképpen életfilozófiám. Szerezz örömet, és meglátod, aki ad, az kap is.
Az értesítőn pontosan leírtam, hogyan gondolom.

26 művész cserélt alkotást!

Reha György - Joláthy Attila
Hámos Gusztáv - Mehringer F. László
Szaniszló Julia - Barabás Márton
Timár Péter - Juhász Gyula
Szemadám György - Diner Tamás
Fürst József - Alapfy László
Haász István - Mezölaki Csaba
Varga Judit - Pozsonyi Zsuzsa
Mátrai István - Jankovszky György
Sarkadi Péter - Iványi Norbert
Meiszter Hajnal - Galántai György
Alapfy András - Györffy Sándor
Dobai András - fe Lugossy László

A  művek cseréjénél röviden bemutattam a résztvevőket. Én Joláthy Attila festőművésszel cseréltem.
Ma is őrzöm, ennek a kitűnő művésznek és barátságos embernek az alkotását.
Érdekes lenne tudni, hogy a játékban részt vett művészeknek megvan-e az akkor kisorsolt mű?


22.00 óra. A vándordíj átadása.
Ezt a fontos eseményt a március 1-i
Hétfői Hírek már tudatta  a nagyérdeművel.

24.00 óra. Közös alkotás befejezése (cím: "A nagy bál").
Hol lehet ma a magyar összefogásnak ezen ékes bizonyítéka? A fotók bizonyítják, létezett.
Ezután Diner Tamás elkészítette a csoportképet.
A csoportképeket ma is nagyon szeretem. A csoport a közösség egy lehetősége.
Éjféltől disco. Úgy emlékszem, Cintula nem jött el. De Bródy Jancsi zenélt Zámbó Öcsivel.

A bál számokban.
36-an kértek írásban meghívót.
131 személynek.
257-en kaptak összesen meghívókat, ezek közül
202 fő volt a bálon.
(Biztos, hogy sokkal többen tudtak a bálról, és hogy a 202 vendégnél is többen voltak,
mindenkit nem sikerült regisztrálni.)

A bálnak volt utóélete.
Jankovszky György és Timár Péter báli fotóinak egy részét 1976 október 10-12 között kiállítottuk a Toldi Galériában.
Azért csak ilyen rövid időre, mert már tudtam, be kell zárnunk.
Jankovszky György és Timár Péter képei, kiegészítve Halász Ivánnak a bálon készült felvételeivel, teljes egészében itt láthatók!
Később a Fiatal Művészek Klubjában csináltunk még egyszer egy visszaemlékezést a bálra.

Ma, ha visszagondolok betiltásunkra, (az okokat hivatalosan sosem közölték) azt gondolom, hogy a bál megrendezése volt az egyik ok.
Nem volt kívánatos, hogy bármilyen kis társaság, pláne közösség kialakuljon. Pedig rövid idő alatt messzire jutottunk.
Bereczky Lorándnál tett látogatásom a pártközpontban is megvilágított valamit ebből.
Most 2011-ben, ahogy gondolataimat rendezgetem, negyven év őrizgetett naptárom segítségével, meglepve látok egy rég elhalványult esményt.
1976 márciusában közvetlen a bál után katonai sorozásra kaptam behívót. (!)
Ez azért volt váratlan, mert 18 éves koromban voltam már sorozáson, és akkor felmentettek.
1976 márciusában 23 éves elmúltam, és már kifizettem a katonaadót, amit azoktól vontak 3 éven át,
akik bármilyen okból nem teljesítettek katonai szolgálatot.
Akkor nem gondoltam, hogy azzal, amit csinálok, zavarok.
Azt sikerült még elintézni, hogy június helyett októberben vonuljak. Két évre kivontak a forgalomból.
Ezért kellett csinálnom szeptember és októberben háromnapos kiállításokat, mert sokan szerepeltek listámon, akiket szeretettem volna kiállítani,
és még többen várták a bemutatkozási lehetőséget.
A Toldi Galéria bezárásáról még cikk is megjelent 1977. január 8-án a Népszabadságban "Miért zárt be a Toldi Galéria?" címmel.
Ebből, persze semmi nem derül ki. Ez is csak egy jól megrendezett színjáték része volt.
De kinek volt ez jó?
A Toldi Galéria megszületése, működése majd betiltása, valamint a Toldi Fotógaléria hasonló sorsa már külön történet.
Remélem, sikerül feldolgozásuk.

Próbáljuk közösen összerakni a történteket!