Eminenciás Bíboros Úr,
Excellenciás Nuncius Úr, Excellenciás Érsek és Püspök Urak, Főapát Úr!
Mindenekelőtt köszönöm, hogy elismerésükkel megtiszteltek!
Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész barátom egyszer azt mesélte, hogy rendszeresen megkeresik művészek hozzátartozói, hogy X vagy Y művésznek a kitüntetése érdekében szóljon egy jó szót az illetékes helyen.
„És Te mit csinálsz?” - kérdeztem. „Én már csak olyan vagyok, hogy minden kérést támogatóan továbbítok.” Mivel a hazai kitüntetési rendszer ellentéte az osztráknak - ahol eddig éltem - azt mondtam neki: „Akkor nekem is lenne egy kérésem. Ha valahol azzal találkozol, hogy engem kitüntetnének, kérlek, akadályozd meg!” „Na, ilyet még nem kértek tőlem.” – nevetett.
Most pontosítani szeretném akkori kérésemet. Az csak az állami kitüntetésre vonatkozott!
A Pro Cultura Christiana díj azért is kedves nekem, mert 2021-ben Bráda Tibor festőművész barátom kapta, akit fiatalkorom óta ismertem.
Köszönöm Spányi Antal megyéspüspök úrnak a lehetőséget, hogy olyan dolgot végezhettem, amit szeretek. Remélem, sikerült tevékenységünkkel nyomot hagynunk a művészekben és így az egyházmegye, illetve az egyházhoz való kapcsolatukat szorosabbá tenni.
Hamvas Béla írja: „A legnagyobb, amit az ember tehet, hogy örömet szerez, és az egyetlen helyes élet, minél több embernek örömet szerezni.” Sajnos ez a gondolkodás nem divatos nálunk.
A püspöki karnak ez most sikerült, többszörösen is.
Múlt héten tudtam meg, hogy az elismerés mellé anyagiakat is kapok.
Így megint örültem, de gondoltam, ez már sok nekem, és inkább az Önök segítségével egy örömlavinát próbálok elindítani. Hiszen az összeg, amit visszaadok, örömet szerez Önöknek, és annak is, akinek továbbadják.
És az, talán örömében, másoknak is örömet szerez.
Persze az örömszerzés Önöknek természetes, mivel az evangélium hirdetése, az életük.
És mint tudjuk, az evangélium, jó hírt, örömhírt jelent.
Köszönöm, hogy örömet szereztek nekem!